Sziasztok!
Képzeljétek,már olyan erős vagyok!!Minden nap egyre messzebb tudok sétálni.Szeretem a fák susogását,a rét illatát..Nagyon élvezem a sétákat.Végre boldog vagyok azt hiszem.Már nem érzem soha a kínzó éhséget a gyomromban és nem félek attól,hogy nem kapok majd enni.Ráadásul horkolni is nagyszerűen tudok.:)Meghíztam kicsit,-de sajnos ez egyben azt is jelenti,hogy a jobb első lábam elkezdett feldagadni valamiért.Nekem nem fáj,de anya aggódik.-és egy púp is nőtt az oldalamon,de hát felőlem aztán az is elfér.
De anya és megmentőm,Skobrák Terézia(Tasa)másképp gondolták..Eljött a nap,mikor Tasa értem jött és elvitt a nagy Budapestre egy klinikára,kivizsgálásra.Mentem boldogan,hiszen valami új élmény!De anya nagyon sírt...Nem értettem miért,hiszen én boldog vagyok!!Végre élek!!Végre történik valami és nem sivárak a napok..De azért sajnáltam anyát...Rossz volt szomorúnak látni őt...
Elköszönt tőlem apa és Manó is,-na és persze Gina is a maga módján:)
Indulás,útra fel!Jönnek az újabb izgalmak!:)
Ezt már csak utólag üzenem mindenkinek:14kg-ot híztam a 3 hét alatt...Anya,Apa,Manó!Vigyázzatok magatokra és köszönök mindent!!!Most kezdődik az életem!
